Ugrás a tartalomhoz

Szárnyasmagvú budavirág

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szárnyasmagvú budavirág
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Szegfűfélék (Caryophyllaceae)
Alcsalád: Paronychioideae
Nemzetség: Spergularia
Faj: S. maritima
Tudományos név
Spergularia maritima
(All.) Chiov.[1]
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szárnyasmagvú budavirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szárnyasmagvú budavirág témájú médiaállományokat és Szárnyasmagvú budavirág témájú kategóriát.

A szárnyasmagvú budavirág (Spergularia maritima) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó budavirág (Spergularia) nemzetség egyik faja. Őshonos Európában, Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában, Közép-Ázsiában, a Kaukázusban, az indiai szubkontinensen Pakisztánban, más helyekre (Ausztrália, Amerika) behurcolták.[2] Tengerparti homoktalajok, szikes-sós iszaptársulások jól elkülönülő növényfaja; Magyarország, illetve a Pannonicum flóratartomány szélsőséges sóháztartású helyein fordul elő: a kontinentális sziknövényzeten belül a szukkulens sziki vegetáció sziksófüves-sóballás társulásaiban, valamint az egyéves szikes tófenék- és iszapnövényzet növénytársulástani rendjében (kiszáradó szikerekben, mélyebb kocsinyomokban stb.).[3]

Leírása

[szerkesztés]

A szárnyasmagvú budavirág rövid életű évelő növény. Raunkiær életforma-osztályozása szerint hemikriptofita. 8–40 cm-esre nő meg, szára felálló, gazdagon elágazó. Húsos, szálas, hegyes végű, kb. 4 cm hosszú levelei lapítottak, alul hengeresek. Tövüknél hüvelyszerű, hártyás pálha található. Virága 7–12 mm széles, az öttagú virágtakarót rózsaszín, az alap felé fehéredő sziromlevelek, köztük rövidebb, zöld csészelevelek alkotják. Virágonként többnyire 10 a porzó- és 3 a bibeszálak száma. 6–12 mm hosszú termése három kopáccsal nyíló, lecsüngő toktermés.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349  

További információk

[szerkesztés]